Igazság nincs,

Őszinteség van.

Ha magadban nem vagy biztos, mindenben bizonytalan vagy. 

A feltétel nélküli szeretet

nem  a „valamit valamiért” elve.

/Ezért van, hogy csak a leggazdagabbak engedhetik maguknak meg./

Hogy a kitartásodat mibe fekteted, sokszor eldönti az egész életedet.

A két elmében két világ épült fel.

Az átjárás:

Annyira szeretjük egymást, hogy lehetséges.

Míg végül a két világ egymást bontja le

 s lesz belőlük újra EGY.

A feltétel nélküli szeretet

örömben létező időt és teret jelent:

örömmel ad időt és nyújt teret neked.

Feltétel nélküliség = kétség nélküliség.

Feltétel nélküli szeretet:

Örömben ad időt és nyújt teret.

Megkérdőjelezhetetlen csoda vagy.

Feltétel nélküli teljességben élni:

az ismeretlenben teljességgel felszabadulni.

A te hibád az én lehetőségem a feltétel nélküliségre.

Valójában mindenki szomjazza a feltétel nélküli szeretetet.

Add nekik oda úgy, hogy nemcsak bemerítkezel a feltétel nélküliségbe, hanem benne is maradsz örökre.

Az alfa és az omega te magad vagy, amiben mindenki önmagára találhat.

Feltétel nélküli szeretetben élni

annyi, mint meghalva létezni.

Feltétel nélküli szeretet:
személytől (teher)mentesített.

Személyi terhek a szeretetben:
Elképzelés, elvárás, presszió és félelem.

Feltétel nélküli szeretet:
Az, amiben megpihenhetsz.

Nem a tiéd a fájdalom.

A gondolatok nem minősítenek.

Csak egy gondolat cselekedet általi megvalósításával jön létre az azonosság azzal a minőséggel, ami a gondolat sajátja.

A gondolat cselekvés nélkül semmi.

Az érintetlen gondolat ártalmatlan és ártatlan.

A nyugalmat ismered fel a káoszban.
A bizonytalanságban a biztonságot,
A tudatlanságban a bizonyosságot.

A dolgok haladnak.
Nem mintha céljuk lenne haladni.
A változatlan mozgása a szemnek haladásnak tűnik.

A sebek amint begyógyultak 

Az egokat nincs mi összetartsa.

A gyógyulás kulcsa: 

Az ősbizalomban. 

Ego – ego:

Egyik a másiknak behódol.

Egyik felülkerekedik a másikon.

Lose – lose.

A dolgok rosszul alakulnak.

A dolgok jól alakulnak.

Azért nem cselekszel, mert félsz. Nem azért, amitől félsz. 

A világ csak egy gondolat benned.

A világ csak egy elgondolása a valóságnak, egy megszokott elképzelés az elmében, amit gondolatok tömkelege épít fel és amihez folyamatosan igazodik, torzul benned minden.

A világ, amiben hiszel, nincsen. Benned épült hiedelem. Ideje megkérdőjelezned.

A valóságban soha semmi nem áll össze egy képpé. Azaz nincsen miben hinni többé. Az, aki valójában vagy, hiedelemektől (természeténél fogva) mentes, mivel elmén túl van.

Ott van.

Nem kapcsolódik, hanem Egy marad (magával).

Ezzel pedig megszűnik az ego látszat, ami eddig csak el lett játszva.

Az elméd áll közénk.

Az elméd áll közéd és közém.

Az elméd veszi ketté azt, ami egy s ég.

Vessz el a pillanatban.

Feltétel nélküli szeretet:

Nem szükségem van rád, hanem szeretlek.

Mikor vált a szeretet gyanússá?

Amikor a hiedelmekkel kondícionált elméd érdekként értelmezte a feltétel nélküli megjelenését.

Ezzel azonosulva tartod magadat távol attól, ami van.

Itt különülsz el attól a szeretettől, ami örökre a tiéd, ami a valóságod maga, és ami a világod is lehet abban a pillanatban, amint nem az elméd torz tükrében nézed a dolgokat.

Valójában az első és legfontosabb hitrendszer, amire minden más hitrendszer is épül benned az, aminek gondolod magadat, az, aminek HISZED magadat.

Mindenki magát hiszi. És ez csak egy hit. Előbb utóbb kipukkan, mint egy lufi.

Abban, ami van, nem kell hinni és abban, ami van, mivel EGY veled, nincs is ki higgyen.

Soha nem fogod megtudni, hogy jó úton jársz e.

Amint az elme ellenőrzése alá vonod azt, aki vagy, ferde szemmel nézel igaz valódra.

Ne ítélj.

Gyere el onnan és ne nézz vissza.

Az ismeretlentől fél az elméd, amivel azonosulsz, ezért akarod megismerni a megismerhetetlent.

A lét öröme vagy.

Hagyatkozz magadra!

Addig fogod látszólag újra és újra elveszíteni, amíg ki nem derül a számodra, hogy nem lehet elveszíteni.

Mi van a spirituális ego mögött? Az, ami mindig ismeretlen és feltétel nélküli.

Az azonosulás pillanatában a mindent dobtad el a semmiért.

Minden azonosulás ego. Azaz fiktív, nem létező.

Tehát amint érvényt szerez benned egy olyan képzet, hogy ez én vagyok, már a valótlanságot tapasztalatod.

Bármit is gondolsz magadról, az biztosan nem te vagy, ami minden esetben ki is derül előbb vagy utóbb, így vagy úgy.

Ragaszkodni nem lehet ahhoz, ami van. Ragaszkodni csak a múlthoz vagy a jővőhöz lehet, ami nincs.

Megismerni nem tudod magadat. Felismerni tudod azt, hogy minden pillanatban vagy.

Csak az elme számára tud bármi elveszni, csak az elme képes bármit elveszíteni és amit fejben tartasz, az minden esetben fenyegetve van.

Ragaszkodni nem lehet ahhoz, ami van. Ragaszkodni csak valamihez lehet, ami valamiként lett megragadva és értelmezve az elme által. Azaz ragaszkodni csak ahhoz lehet, ami nincs. Olyan minőségekhez, amik egy képbe lettek zárva és mivel ott vannak, kiszorítják azt, hogy itt és most jelen legyenek az életedben.
Amit kihelyezel valahova, kiprojektálsz, azt ki is zárod a jelenlétből. Röghöz kötöd. Ott van, és mivel ott van és nem itt, hiányzik.
Hiányzik az, amit te magad zártál ki. És itt kezdődik a játszma, ennek a hiánynak a farvizén. „Miért nem lehet az enyém?” És az árnyékharc elkezdődik…

Minden játszma elmejáték.

A gondolat független a tapasztalástól, a tapasztalás függ a gondolattól.

Ami van, azt akarod (tapasztalni).

Mert az mutat legtökéletesebb önmagadra abban a pillanatban, vagy jobbról vagy balról, vagy igenek vagy nemek mentén megvilágítva azt, aki vagy. 

Az ellenállás ugyanúgy megköti, megtartja és fenntartja a dolgokat, mint a ragaszkodás.

Ne vedd magadra!

Nem jelent rád nézve semmit. Mert nincs az, amire bármi mutatna.

Nincs ott senki.

Ne azonosulj a tapasztalással.

Bármit megtapasztalhatsz, de egyik sem vagy. Ne ragaszkodj és ne állj ellen (az is ragaszkodás) annak a pillanatnak, ami valahogyan tapasztalódik benned.

Ha az elme megragadja a pillanatot, ami már múlik is el, akkor az kiragad a valóságból, és minden esetben játszmát hoz létre.

Mindaz már nem a valóság, hanem a világ, ami köré épült annak a pillanatnak, ami meg lett ragadva és a sémák által megfejtve, azaz értelmezve lett. 

Így jön létre az a sajátos világ, amiben csak szenvedni lehet.

A létezés, ami vagy: önmaga megajándékozása önmagával.